Voksblog

Elkészült a voksblog választási modellje, mely a februárban mért pártpreferenciák alapján kiszámítja, hogyan alakulnánk a most vasárnapi választások. A 2012 végén mért pártpreferenciák azt mutatták, hogy az ellenzéki pártok (a JOBBIK nélkül) támogatottsága együttesen elérte, enyhén meghaladta a FIDESZ-KDNP szavazóinak számát. Ez a helyzet jelenleg már nem áll fenn, a kormánypárt enyhe erősödésbe kezdett 2013 elején, az LMP szakadt és ezzel együtt meggyengült, az MSZP támogatottsága enyhe csökkenést mutat. Mit jelent ez a választási esélyek szempontjából?  A modell módszertanáról itt olvashat.

Ez a modellszámítás pontatlan. Tekintse meg itt a legfrissebb, korrigált mandátumbecslést!

Eredmények az ellenzéki erők önálló indulása mellett

Önálló indulás esetén a jelenlegi mérések alapján nem jutna be a parlamentbe a Demokratikus Kolaíció (2%) és az LMP (4%). A FIDESZ biztos parlamenti többséggel alakíthatna kormányt, megszerezné a mandátumok 62,81%-át, szám szerint 125-öt. Ez a biztos többség hét mandátumra van az alkotmányozó kétharmadtól. Az MSZP 45 mandátumot, a JOBBIK 19-et, az E2014 10-et nyerne el.

Egyéni kerületekben csak a FIDESZ és az MSZP juthat mandátumhoz, a megosztott ellenzéki erőkkel szemben a kormánypárt a 106 hely döntő többségét, 83,02%-át szerezheti meg. A fennmaradó 17%-nyi egyéni kerületben az MSZP jelöltjei győzhetnek.

A listás mandátumok esetében a FIDESZ és az MSZP eredményei valamelyest közelednek egymáshoz, a kormánypárt 37 mandátumot (39,78%), a legnagyobb ellenzéki párt 27-et (29,03%) szerezne.

A FIDESZ az egyéni kerületek döntő többségét elnyeri, a listán pedig annyi mandátumot szerez, mint az MSZP és az Együtt 2014 együttesen. Az ellenzék gyenge szereplését az egyéni kerületekben nagyrészt megosztottságának köszönheti, de az új kerülethatárok is szerepet játszhatnak a kérdésben. A listás mandátumok esetében érdekesebb a helyzet, ugyanis a FIDESZ számára igen előnyös az új töredékszavazat számítási módszer, melyben győztesként is szerezhet „többletszavazatokat”. Ez ebben az esetben a párt országos listás szavazatainak 19%-át jelenti – az MSZP-nél ezzel szemben csak 1,9%-át – és négy országos listás mandátumot eredményez a FIDESZ számára (2-t az MSZP, 1-et a JOBBIK, 1-et az E2014 rovására). Ez azt jelenti, hogy az ellenzék a listán is az egyéni kudarcának árát fizeti meg, sikeresebb egyéni szereplés mellett ugyanis – ami jelenthet szorosabb egyéni versenyt anélkül, hogy több ellenzéki jelölt nyerne mandátumot – a többletszavazatok száma drasztikusan csökken.

Eredmények ellenzéki összefogás esetén

A modellben szereplő fiktív ellenzéki összefogás az MSZP, az LMP, a DK és az E2014 közös jelöltjeiből és közös országos listájából áll. Ez ellenzéki együttműködés így összesen 86 mandátumot szerez, a FIDESZ 95-öt, a JOBBIK 18-at (a JOBBIK mindkét számítás során azonos számú szavazatot szerez, azonban a listán ez nem eredményez ugyanannyi mandátumot számára, ez az országos listás mandátumkiosztás tisztán mechanikai hatásának tudható be).

Ennek az elképzelt együttműködésnek a leglátványosabb eredménye az ellenzék egyéni mandátumainak megnövekedése 18-ról 49-re, vagyis több mint kétszeresére az önálló induláshoz képest.

Listán szintén erősödés tapasztalható. Ez részben a már említett „többletszavaztos” problematika miatt a sikeresebb egyéni kerületi szereplésből is fakad, a FIDESZ többletszavazatai majdnem a felükre csökkennek, az összefogás pedig 100 000-el több többletszavazatot kap a kormánypártnál, tehát egy ilyen esetben az új intézmény a FIDESZ számára hátrányos. Ez azért érdekes, mert a többletszavazatok nem az egyéniben legerősebb (legtöbb mandátumot szerző) politikai erőnek kedveznek, ugyanis bár a FIDESZ több kerületben győz a modell szerint, az összefogás nagyobb szavazattöblettel, nagyobb előnnyel nyeri el az egyéni mandátumait. Jó példa ez arra, hogy mennyire nem állják meg a helyüket azok a kijelentések, melyek szerint az új szisztéma egyértelműen a FIDESZ számára előnyös, hiszen megfelelő stratégiával (ami itt az összefogást jelenti) az ellenzéki erők saját javukra is fordíthatják a rendszer kritizált elemeit. Más kérdés, hogy a jelenlegi támogatói bázisuk így sem elég nagy a kormány leváltásához.

Ebben a helyzetben egyik párt sem szerez abszolút parlamenti többséget, és tekintve, hogy a JOBBIK várhatóan nem koalícióképes egyik oldallal sem, senki sem képes többségi kormányt alakítani. Itt nincs olyan politikai erő, amely a mérleg nyelveként funkcionálhat. Annak a lehetősége, hogy a JOBBIK kívülről támogasson egy kisebbségi FIDESZ kormányt igen csekély, és nem csak a kormányozhatóságot veszélyeztetné, de a két párt számára sem feltétlenül lenne előnyös. A JOBBIK határozottan úgy pozícionálta magát az elmúlt években, mint a rendszerváltás utáni politikai elittel egy az egyben szembe helyezkedő radikális erő, így az együttműködést kockázatos lehet számára.

Egy ilyen patthelyzet kialakulásának reális esélye van, még egy olyan választási rendszer mellett is, amelyben a többségi elemek vannak (enyhe) túlsúlyban.  Valószínűsége nagyban attól függ, hogyan alakulnak a pártpreferenciák a következő egy évben. Az itt felvázolt széles ellenzéki összefogás jelenleg nem tűnik valószínűnek, de ha az együttműködésre hajló erők támogatottsága növekszik, akkor ilyen helyzet könnyen kialakulhat.