Voksblog

Verítékezve ébredsz fel az éjszaka közepén, mert nem tudod, hogyan választanak Angolában? Kinevetnek a barátaid, mert nem tudod, mennyire arányos Tuvalu választási rendszere? Itt mindenre választ kapsz.

A Szerzőről

A blog szerzője okleveles választáspolitológus. Különleges erejét a legenda szerint onnan nyerte, hogy gyermekkorában beleesett a szavazóurnába. Írj neki: voksblog@gmail.com

Közösség

Választási naptár

Mandátumbecslés márciusi mérések alapján

2013.04.13. 13:24 Stumpfpb

A friss márciusi pártpreferencia mérések alapján újra elkészült a havi mandátumbecslés. A Fidesz még mindig messze a legerősebb a politikai palettán, a modellszámítás alapján akár esélyes a kétharmadra is. Az ellenzék eredményes szereplése továbbra is nagyobb részt egy esetleges összefogás megvalósulásától függ, amely képes lehet megakadályozni, hogy a kormánypárt újra alkotmányozó többséggel rendelkezzen a parlamentben.

A februári mandátumbecslés meglehetősen pontatlannak bizonyult, elsősorban az MSZP javára torzított az egyéni kerületekben, így az elmúlt egy hónap a modell számítási hibáinak kiküszöbölésével telt. Remélhetőleg jelentősen sikerült növelni a becslés eredményeinek valószerűségét. Mindemellett a modell módszertana nem változott, kizárólag technikai jellegű, számításbeli korrekciók történtek.

A pártok támogatottsága a biztos pártválasztók között a márciusi mérések alapján a következőképp alakult:

 

MEDIÁN

IPSOS

TÁRKI

SZÁZADVÉG

ÁTLAG

FIDESZ

45

45

50

44

46

MSZP

24

27

19

28

24,5

JOBBIK

17

14

16

15

15,5

LMP

2

3

1

3

2,25

DK

2

2

3

1

2

E2014

8

9

11

8

9

A mérésekben a nincs pártja/nem tudja választ adók aránya átlagosan 44% volt, így a becslés 56%-os részvételi arányt feltételezve készült – ennek az eredményekre gyakorolt hatása azonban csekély.

Eredmények az ellenzéki erők önálló indulása mellett

K_E1303.jpg

A Fidesz több mint 20%-os előnye a második legerősebb párthoz (MSZP) képest az egyéni kerületekben egy 2010-hez mérhető elsöprő győzelmet eredményez számára. Az MSZP egyetlen egyéni mandátumot képes megszerezni (méghozzá Budapesten). Más párt nem nyer egyéni kerületet, a Fidesz pedig 105 mandátummal már az egyéni ágon megszerzi a parlamenti helyek abszolút többségét.

K_LM303.jpg 

Az országos listán az LMP és a DK továbbra sem képes átlépni a küszöböt. A Fidesz itt is a mandátumok nagy többségé szerzi meg, 40-et. Az MSZP és a Jobbik 27 és 17, az Együtt 2014 9 listás helyet nyer.

 K_SUM303.jpg

145 mandátummal a Fidesz a parlamenti helyek 72,86%-át nyeri el, több mint 10 mandátummal többet, mint amennyire a kétharmados többséghez szükség van. Összehasonlításképp: A jelenlegi kormánykoalíció a parlamentben a mandátumok 67,88%-át birtokolja. A becslés alapján számolt Gallagher-index, amely a választás arányosságát hivatott mérni, 21,31. Ez a szavazat- és a mandátumarányok közötti eltérések alapján számolt index, melynek értéke minél nagyobb, annál több mandátum van a szavazatarányokhoz képest „rossz helyen”. A 21,31-es érték már jelentős aránytalanságot jelent (A Gallagher index a 2010-es választásokon ennek fele, kb. 10 volt).

Eredmények ellenzéki összefogás esetén

 Ö_E303.jpg

Egy MSZP-E2014-LMP-DK konfigurációjú széles ellenzéki összefogás 25 egyéni mandátumra számíthatna, a maradék 81 kerületben továbbra is a Fidesz jelöltjei nyernének.

 Ö_LM303.jpg

Az országos listán egy ilyen együttműködés 35 mandátumot, a Fidesz 41-et, a Jobbik pedig változatlanul 17-et szerezne.

 Ö_SUM303.jpg

Összefogás esetén a Fidesz a parlamenti helyek 61,31%-át birtokolva biztos többséggel alakíthatna kormányt, de a kétharmadhoz szükséges 133 mandátumot nem lenne képes megszerezni. A Gallagher index ebben az esetben 12,58, tehát az önálló ellenzéki induláshoz képest arányosabb – de még mindig aránytalannak tekinthető – eredmény alakulna ki. Lényeges kérdés, hogy pontosan mi okozza ezt az aránytalanságot a rendszerben.

 

Aránytalanság

 A Gallagher index különbsége önálló indulás, illetve összefogás esetén a pártok szavazat és mandátumarányainak eltéréséből fakad. Az alábbi két grafikonon jól látszik, hogy mindkét esetben az egyéniben legerősebb pártot – esetünkben a Fideszt - a választási rendszer felülreprezentálja, bár összefogás esetén ennek mértéke valamelyest csökken. (A grafikonokon a listás voksok és az összes parlamenti mandátum százalékos értéke szerepel)

 K_VMA.jpgÖ_VMA.jpg

Ennek oka elsősorban az egyéni kerületi erőviszonyok megváltozása. A megosztott ellenzéki pártok egyéni jelöltjei nem képesek mandátumot szerezni (egy kivétellel) a kerületekben, így a FIDESZ 40%-nyi szavazattal nyeri el az itt megszerezhető mandátumok több mint 90%-át. A többletszavazatok rendszere miatt ezt a felülreprezentált helyzetet a kompenzációs mechanizmus – habár ez lenne a funkciója - nem képes hatékonyan kiegyenlíteni. Ezt támasztja alá a következő grafikon, amely az országos listán beszámításra kerülő szavazatok belső struktúráját szemlélteti. Abban az esetben, ha a FIDESZ elnyer (egy híján) minden egyéni mandátumot, az országos listán majdnem pontosan olyan mennyiségű (többlet)szavazatot kap, amilyen mennyiséggel a második legerősebb párt kompenzálódna. Az összefogás esetében ez a helyzet megint csak enyhülni látszik, de a többletszavazatok továbbra is az egyéni győztest preferálják, ezzel a kompenzációs hatást tompítva.

 K_BS.jpgÖ_BS.jpg

Külön elemként jelenik meg a grafikonon a határon túlról érkező szavazatok becsült száma, de pusztán csak az érdekesség kedvéért. Ezek a szavazatok nem egy plusz mechanizmuson keresztül hatnak az eredményekre, mint a többlet és töredékszavazatok. Mértékük durva becslés alapján került kiszámításra, de az egyértelműnek tűnik, hogy elsősorban a kormánypárt számára kedveznek.

Konklúzió

Az, hogy a Fidesz nyerne egy most vasárnapi választáson attól függetlenül, hogy az ellenzéki erők együttműködésben vagy önállóan indulnak, az elsősorban a Fidesz tagadhatatlan népszerűségének és az ellenzék megosztottságának, és együttesen is alacsony támogatottságának köszönhető. Az azonban, hogy a voksok 46%-ával kétharmados többséget realizálhat (a mandátumok 72%-át!), messze túlmutat az aktuális pártpreferenciákon és politikai helyzeten. Sokat hangoztatott tény, hogy az új választási rendszer az egyéni győztest preferálja, a kerülethatárok Fidesz számára kedvező megváltoztatása pedig egyértelműen helyzetbe hozza a kormánypártot. Ez a mandátumbecslés jól érzékelteti ennek mértékét, de amit észre kell venni: Ez egyáltalán nem Fidesz specifikus. A jelenlegi választási rendszerben reális lehetősége van annak, hogy egy tetszőleges politikai erő képes a társadalmi támogatottságához viszonyítva aránytalanul nagy többséghez jutni a parlamentben. Határozottan úgy gondolom, hogy egy ilyen eredmény a választási rendszer diszfunkcionális működését mutatja, és függetlenül attól, aktuálisan mely politikai erőnek kedvez, mindig káros, hiszen az aránytalan, győztest túlreprezentáló hatás a kormányozhatóság biztosításához szükséges mértéket messze meghaladja.

komment

Címkék: magyarország választás2014 új választási rendszer ellenzéki együttműködés választási modell

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.