Voksblog

Verítékezve ébredsz fel az éjszaka közepén, mert nem tudod, hogyan választanak Angolában? Kinevetnek a barátaid, mert nem tudod, mennyire arányos Tuvalu választási rendszere? Itt mindenre választ kapsz.

A Szerzőről

A blog szerzője okleveles választáspolitológus. Különleges erejét a legenda szerint onnan nyerte, hogy gyermekkorában beleesett a szavazóurnába. Írj neki: voksblog@gmail.com

Közösség

Választási naptár

Így választottak a Kajmán-szigeteken

2013.05.27. 19:15 Stumpfpb

Flag_of_the_Cayman_Islands.jpgJó hír azok számára, akiket esetleg fáraszt a hazai politika: 2013 Május 22.-én parlamenti választásokat tartottak a Kajmán-szigeteken. Egzotikus ország, egzotikus poliktikai helyzet, offshore tőke, a gyarmati időszakból örökölt aránytalan választási rendszer, középmagas Gallagher index, magas részvétel. Többek között ezekről is szó lesz az alábbi elemzésben. Az apró karib-tengeri államban tartott választásról készült anyaggal megkezdődik a Voksblog új projektje, a Világvoks. Erről bővebben itt olvashat.

A Kajmán-szigetek

A Kajmán-szigetek korábban a brit birodalom gyarmata volt, jelenleg pedig a brit tengerentúli területek közé tartozik. A szigetállam 1962-ig Jamaica része volt, annak függetlenedésével vált önálló tengerentúli területté. Népessége közel 50 000 fő és a karibi térségben itt a legmagasabb az életszínvonal, az egy főre jutó GDP pedig a 14. legmagasabb a világon (43 800 USD), amit annak köszönhet, hogy kedvelt turista és offshore paradicsom.

Politikai rendszer

De jure a Kajmán-szigetek a mai napig gyarmati területnek számítanak (lásd az ENSZ vonatkozó listáját), az ország uralkodója Erzsébet királynő, ő nevezi ki a kajmán kormányzót (jelenleg Duncan Taylor), aki államfőként funkcionál. A Kajmán-szigetek egykamarás parlamentje 18 fős (a képen látható fehér épület), négyévente kerül sor a választásokra. 2001-ig formálisan sem kormányfő, sem politikai pártok nem léteztek az országban. A 2001-es választás után a megválasztott független képviselők megalakították a jelenleg is politizáló pártokat, és formálisan rögzített lett acay.jpg „Premier” (főminiszter) kormányfői funkciója. Az elmúlt időszakban a két meghatározó politikai erő, az Egyesült Demokrata párt (United Democratic Party – UDP) és a Haladó Népi Mozgalom (People’s Progressive Movement – PPM) váltotta egymást kormányon. 2013-ban az UDP megbukott, nem utolsó sorban a párt 2009 – 2012 között regnáló miniszterelnökéne, William McKeeva Bush korrupciós ügyeinek köszönhetően. Az UDP-ből kivált néhány képviselő megalapította a Nép Nemzeti Szövetsége (People’s National Alliance – PNA) pártot. Új, 2013-ban megjelent politikai erő a Koalíció Kajmánért (Coalition for Cayman – C4C), amelynek fő profilja a pártpolitikától való elhatárolódás. A Kajmán-szgieteken nagy szerepe van a független jelölteknek, a pártpolitika csak most kezd a politikai kultúra részévé válni. Az hogy szükség van-e politikai pártokra a mai napig élénk vita tárgya az országban.

Választási rendszer

A Kajmán-szigetek választási rendszere alapvetően gyarmati örökségnek tekinthető. A parlament 18 képviselőjét hat választókerületben választják meg, a szisztémában a brit rendszerhez hasonlóan a többségi elv érvényesül. A hat választókerületből kettő egymandátumos, itt relatív többség rendszerben osztják ki a mandátumokat (FPTP – a legtöbb voksot szerző jelölt nyer).

KERÜLET MANDÁTUM FŐ/MANDÁTUM
Bodden Town 4 1138
Cayman Brac & Little Cayman 2 521
East End 1 641
George Town 6 1240
North Side 1 599
West Bay 4 1055

A többmandátumos kerületekben a blokkszavazásnak is nevezett módszerrel dől el a választás: A szavazóknak annyi voksuk van, ahány mandátum kiosztásra kerül (egy jelöltre csak egy szavazatot adhatnak le): ahol például négy képviselőt választhatnak, ott mindenki négy szavazattal rendelkezik, amelyet a jelöltek bármilyen kombinációjára leadhat, és a négy legtöbb szavazatot szerzett jelölt kerül a parlamentbe. Ez az eljárás egyértelmű brit örökség, jelenleg már csak elvétve alkalmazzák, a korábbi brit gyarmatokon a leggyakoribb ((pl.: Tonga, Mauritius, Falkland-szigetek, Szent Heléna). A módszer előnye, hogy megőrzi a többségi jelleget anélkül, hogy sok kis területű egymandátumos kerületet kellene létrehozni, lehetőséget nyújt nagyobb kiterjedésű, többmandátumos kerületek alkalmazására. Hátránya, hogy jól beágyazott erős pártok esetén nagyon aránytalan eredményeket produkálhat, mivel nem biztosítja a kisebbségi erők képviseletét: Egy négymandátumos kerületben egy 51%-kal rendelkező párt jelöltjei minden mandátumot megnyerhetnek, ha a választóik nem osztják meg a szavazataikat, hanem pártszimpátiájuk alapján, a jelöltek személyére való tekintet nélkül voksolnak. Emiatt a blokkszavazás hatékonysága nagyban függ attól, mennyire fontos a perszonalizáció szerepe az adott államban. Mivel korábban a Kajmán-szigeteken nem voltak politikai pártok, így ez az eljárás nem jelentett problémát, a helyzet azonban könnyen megváltozhat. Ezt mutatja az is, hogy 2012-ben referendumot tartottak a választási rendszer esetleges reformjáról, amely ha eredményes lett volna, kizárólag egymandátumos többségi kerületeket alakítottak volna ki. A választók többsége ezt a verziót támogatta, de a népszavazás végül az alacsony részvétel miatt érvénytelen lett. Egy másik megoldás lehet az úgynevezett limitált szavazás, amely annyi eltérést jelent, hogy a választók kevesebb szavazatot kapnak, mint amennyi mandátum kiosztásra kerül. Így egy enyhe többséggel rendelkező párt jelöltjei mellett a többi politikai erő is érvényesülhet.

A választás

A választásokra május 22.-én került sor és a korábbi évekhez hasonlóan magas volt a részvételi arány (79,08%), erről egy nem túl izgalmas grafikont is készítettem:Cayman_aktivitas.jpg Ezen nem túl sok elemezni való van, mint mondtam nem túl izgalmas, de annyit megelőlegezek, hogy a ,agas részvétel valószínűleg a politika perszonalizációjának magas foka és a relatíve kis népesség szerepet játszanak a konstans magas részvételi arányban. A választást a PPM nyerte, a szavazatok több mint 40%-át szerezte meg, ezzel 9 mandátumot, az összes parlamenti hely felét nyerte el. Az UDP és a C4C 3-3, a PNA 1 képviselőt küld a parlamentbe, és két független jelölt is mandátumot szerzett. Az eredmények alapján számított Gallagher index 8,51, ez mérsékelt aránytalanságot mutat az eredményekben, de sokkal jobb, mint a 2009-ben mért 17,84-es és a 2005-ben számított 16,05-ös értékek. (A magyar számok sem jobbak)Cayman2013_ind.jpg A két legkisebb, egymandátumos kerületben (East End és North Side kerületek), mint az előző két választáson úgy most is ugyanaz a két-két független jelölt indult. East End kerületben ráadásul most is ugyanaz a jelölt nyert, mint 2005-ben és 2009-ben, V. Arden McLean. Cayman Brac & Little Cayman kerületben szintén gyakorlatilag ugyanazok a jelöltek indulnak 2005 óta, bár itt már szerepet játszanak a pártok is: a PPM és az UDP-ből kiszakadó PNA jelöltje nyert mandátumot. A három nagyobb kerületben (West Bay, Bodden Town és George Town) zajlik az igazi pártharc.Cayman2013_ppm.jpg A korábbi tendenciákat követik az eredmények, Bodden Town és George Town a PPM erős bázisai, míg West Bay kerületben az UDP erős. Ennek megfelelően Bodden Town-ban a PPM jelöltjei szerezték meg mind a 4 mandátumot, George Town-ban pedig a PPM 4, a C4C 2 kerületet nyert. West Bay négy mandátumából 3-at az UDP, egyet a C4C jelöltje szerzett meg. Cayman2013_udp.jpgAz eredmények – összevetve a korábbi választási évekkel – jól mutatják, hogy a Kajmán-szigetek politikai pártjai regionálisan jól beágyazott támogatói körrel rendelkeznek. Ez az aránytalanság forrása is lehet a rendszerben, ugyanis a kerületek népessége nagyon eltérő, és ezt a körzeti magnitúdó (a kerületenként kiosztható mandátumszám) nem kompenzálja. Ennek bemutatására a legalkalmasabb módszer, ha megnézzük melyik kerületben mennyi választóra esik egy képviselő. A legnagyobb kerületben, George Town-ban 7 500-ra, a legkisebb kerületben North Side-ban 465 választóra. A kerületek népességének aránytalansága a legegyszerűbb matematikai összefüggés az eredmények aránytalansága mögött. Érdemes azonban figyelembe venni egy másik nagyon fontos tényezőt, a blokkszavazás hatását. Az ugyanis elsősorban akkor vezet nagy aránytalansághoz, ha a választók fegyelmezetten a preferált párt jelöltjeit szavazzák meg, függetlenül a jelöltek személyétől, így a többségben lévő párt „learatja” az összes kerületi mandátumot. A Kajmán-szigetek választói élnek a rendszer adta lehetőségekkel, és a rendelkezésükre álló voksokat nagyrészt elhasználják. A 14 624 megjelent szavazó összesen 65 425 vokssal rendelkezett, és 54 051 szavazatot adott le, tehát a rendelkezésre álló 83%-át. Ahol a pártok több jelöltet állítottak, ott a legtöbb és a legkevesebb szavazatot szerző jelöltjük között átlagosan 20-25% eltérés tapasztalható. Nem elérhető olyan adat, ami alapján megismerhetnénk a szavazók átlal választott jelöltkombinációkat, de az előző két adat, illetve ezeknek a kerületi szintű bontása egyértelművé teszi, hogy a választók megosztották a voksaikat, és eltérő mértékben, de szerepet játszott a döntésükben a jelölt személye. Ez a kajmán politika személyes jellegét és jelöltközpontúságát támasztja alá. Érdekes következtetésekre juthatunk a pártok jelöltállítási stratégiáival kapcsolatban, erre a legjobb példa a PPM jelöltjeinek eredménye West Bay kerületben. A PPM a korábbi években nem indított jelölteket a hagyományosan az UDP bázisának számító kerületben, most azonban hárman is indultak a párt színeiben. Együttesen több voksot szereztek, mint a C4C jelöltek, egyenként azonban egyiket sem tudták legyőzni, végül mandátum sem szereztek (a C4C egyet nyert el). A PPM olyan kerületben indult, ahol nem voltak ismert, jól beágyazott jelöltjei – legalábbis a korábbi választások alapján. Emiatt arra kellett számítani, hogy a szavazatokat elsősorban nem a jelöltek személye, hanem a párt népszerűsége (jelenleg ők a legtámogatottabb politikai erő az országban) fogja behozni. Valószínűleg célszerűbb lett volna csak egy jelöltet állítaniuk, akkor is, ha összesen 4 megszerezhető mandátum van a kerületben. Így, ha a perszonális jelleg miatt jobban is szerepelnek az ellenfelek jelöltjei, egyesíthették volna a pártot támogató voksokat, ezzel pedig egy mandátumot szinte biztosan szerezhettek volna.

Konklúzió

Összességében tehát a Kajmán-szigetek perszonális, jelöltcentrikus politikai kultúrájával összeegyeztethető a blokkszavazás rendszere, és az ebből fakadó aránytalanságokat a pártok regionalizáltsága is csökkenti – még a népesség egyenetlen eloszlása mellett is. Ez azonban hosszú távon nem feltétlenül biztosítja a stabilitást. Ha a pártpreferenciák idővel fontosabbá válnak a választók számára, mint a jelöltek személye, az komoly aránytalanságot eredményezhet, végső esetben negatívan hathat a választások legitimitására. A szavazáson részt vettek nemzetközi megfigyelők, ők várhatóan a kerületek népességének aránytalanságát fogják kritikaként felhozni, egyébiránt a választások tisztaságához nem fűződik kétség.

Képek forrása: Wikimedia Commons, Carribean Journal

komment

Címkék: kajmán szigetek világvoks karibi térség blokkszavazás

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.