Kissé megkésve készült el a júniusi pártpreferencia adatok alapján készített szokásos havi mandátumbecslés. Az elemzéshez felhasználható közvélemény-kutatási eredményeket a szokásos négy cég közül csak három jelentetett meg júniusra vonatkozóan – a Tárki, az Ipsos és a Századvég. Az eredmények csak csekély mértékű eltérést mutatnak a májusban mért preferenciákhoz képest, ezért a mandátumarányok szempontjából sem tapasztalhatóak kirívó különbségek a korábbi elemzésekhez képest, mégis új következtetésekre juthatunk az elemzés során.
A májusi becsléshez képest az eltérést részben az okozhatja, hogy egy kisebb részletében módosult a mandátumbecslő modell módszertana. Az ellenzéki összefogás modellezésekor közös lista esetén figyelembe kell venni a táborok átszavazási hajlandóságát. Ez MSZP – E2014 viszonylatban 80%-os (a Republikon kutatására alapozva) és az összefogás „nem domináns” szereplője szenvedi el a 20%-os csökkenést – ez az elemzés erejéig az E2014 lesz, később készül majd olyan kalkuláció is, ahol az MSZP szavazóinak 20%-a marad otthon.
Pártpreferenciák
| Párt | Medián | Ipsos | Tárki | Századvég | Átlag |
|---|---|---|---|---|---|
| Fidesz | - | 49 | 50 | 49 | 49,33 |
| MSZP | - | 27 | 23 | 24 | 24,67 |
| Jobbik | - | 12 | 14 | 13 | 13,00 |
| LMP | - | 2 | 3 | 3 | 2,67 |
| DK | - | 1 | 2 | 1 | 1,33 |
| E2014 | - | 7 | 8 | 8 | 7.67 |
Kevés változás következett be a pártpreferenciákban májushoz képest, valamelyest növekedett a kormányoldal tábora, és csökkent az E2014 támogatottsága. Ezek a mozgások azonban a három intézet átlagában csak hibahatáron belüli értékek, gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy a pártpreferenciák stagnálnak. Hasonlóan kis mértékben, 2%-kal változott a várható részvétel, 56%-ról 54%-ra csökkent.
Továbbra is olyan mértékű a Fidesz előnye, amely mellett a modellben az ellenzéki erők önálló indulás esetén képtelenek egyéni mandátumot szerezni. Mint korábban már említettem, ez valószínűleg nincs így, egy-két baloldali kerületre még ilyen esetben is számíthatnánk, azonban a modell merev matematikája ezt nem engedi meg, hiszen a korábbi adatok alapján készült súlyozás szerint nincs olyan kerület, ahol ekkora jobboldali előnyt bármelyik párt képes lenne ledolgozni. Ennek megfelelően a becslés szerint a Fidesz 106 egyéni mandátumhoz, illetve közel 1 millió premizációs többletvokshoz jutna.
A 93 kiosztható listás mandátum közül 44-et (47,31%) szerezne meg a kormánykoalíció, 27-et (29,03%) az MSZP, 14-et (15,05%) a Jobbik és 8-at (8,60%) az E2014. A Fidesz ebben az esetben 9 mandátumot nyer a premizációs többletvoksok miatt, leginkább az MSZP (5), kisebb mértékben a Jobbik (3) és az E2014 (1) rovására. A Fidesz majdnem pontosan ugyanannyi többletvoksot kap, mint amennyi töredékszavazatot az MSZP – ez jól szemlélteti a premizációs mechanizmus abszurditását és a kompenzációra gyakorolt negatív, tompító hatását.
Összességében így a Fidesz 150 mandátumot szerez, a parlamenti helyek nagyjából háromnegyedét, jóval többet, mint amennyi a kétharmados többséghez szükséges. Az MSZP 27, A Jobbik 14, az E2014 8 mandátumot nyer. Ebben az esetben az eredmények aránytalanságát mérő Gallagher index 20,73%-os, ami jelentős torzítást jelez a mandátumallokációban: A rendszer túlzott mértékben reprezentálja felül az egyéni győztest és aránytalanul osztja ki a parlamenti helyeket a pártok között.
Ellenzéki összefogás esetén
(Sárga: Fidesz, kék: Összefogás)
Még abban az esetben is, ha létrejönne egy nagy baloldali összefogás, a Fidesz várhatóan elnyerné az egyéni kerületek nagy többségét, 90-et. Az összefogás jelöltjei 16 kerületben győznének. Tekintve a kormánykoalíció 50% körül mozgó támogatottságát, ez az eredmény nem meglepő, de valószínűleg éles helyzetben valamivel több ellenzéki egyéni mandátum keletkezne egy éles választási helyzetben a modell területi súlyozásának elégtelenségei miatt, de az egyértelmű, hogy az egyéni mandátumok nagy részét a kormánykoalíció szerezné meg.
Azzal, hogy az átszavazási hajlandósággal korrigáltam a modellt, valamelyest csökkent a jelentősége az összefogás létrejöttének a listás mandátumok kiosztása során. A Fidesz csak egy mandátummal szerezne kevesebbet (43), mint az ellenzéki erők önálló indulása esetén. Az összefogás 35 mandátumot, a Jobbik 15-öt szerezne. Ebben főként az az érdekes, hogy az összefogás így egy mandátummal sem szerez többet, mint abban az esetben, ha az MSZP és az E2014 külön listát állítana (ne felejtsük el, az összefogás listáját a modellben az MSZP és az Együtt 2014 az LMP-vel és a DK-val közösen állítja, ennek megvalósulása pedig jelenleg nagyon valószínűtlen. Lásd a korábbi elemzést a jelenségről itt) Úgy vélem ez az eredmény jó érv lehet a koordinált jelöltállítás – külön lista konfiguráció mellett.
Így összesen a ˙Fidesz 133 mandátumot, az összefogás 51-et, a Jobbik 15-öt szerez meg. A 133 mandátum éppen elég a kétharmados többséghez. Ilyen közeli végeredmény azt jelenti, hogy van reális esély arra, hogy a baloldal képes lesz blokkolni egy esetleges újabb kétharmados Fidesz győzelmet. Ebben az esetben az eredmények valamivel arányosabbak, a Gallagher index értéke 13% - ez azonban továbbra is magasnak tekinthető.
Listás szavazatok belső struktúrája
Itt gyakorlatilag ugyanazt látjuk, mint amit már a korábbi becslések során is tapasztaltunk, jól látszik a premizációs mechanizmus kompenzációt tompító hatása. Azt mindenképpen érdemes azonban észben tartani, hogy ha csökken a különbség a Fidesz és a baloldali erők között az olyan kettős hatással jár, hogy egyszerre fog növekedni a baloldali töredékszavazatok száma – addig a pontig amíg nem nyernek egyéni mandátumokat – és csökkenni a kompenzációs hatást tompító többletvoksok mennyisége. Ez annyit jelent, hogy a Fidesz előnyének csökkenése esetén az ellenfelek töredékvoksainak a mandátumallokációra gyakorolt hatása exponenciálisan növekszik, amikor pedig néhány százalékon belülre érkezik, akkor a premizáció hatása gyakorlatilag meg is szűnhet.
Konklúzió
Bár a pártpreferenciák nem különösebben változtak meg májushoz képest, a friss mandátumbecslés mégis érdekes következtetésekre ad okot: Alátámasztotta azt a korábbi megállapítást, hogy a közös jelöltek – közös lista konfigurációja az ellenzéki összefogásnak nem feltétlenül optimális. Természetesen a helyzet nem ilyen egyértelmű, hiszen ebben az elemzésben úgy lett kiszámítva a közös lista "előnytelensége", hogy közben közös jelöltek indulásával kalkuláltunk (azokhoz pedig szükség van a közös listára is, lásd itt). Abban az esetben azonban, ha megfelelően működik a koordinált jelöltállítás, ez nem okozhat problémát. Az elemzés azt is jól mutatja, hogy az erőteljes Fidesz előny ellenére sok mérlegelendő stratégiai lehetőség áll még a baloldali erők előtt.
Tekintve ezen elemzés megkésett megjelenését, hamarosan érkezik a júliusi adatok alapján készült mandátumbecslés, azonban a júliusi kutatások eredményeit még nem mindegyik intézet hozta nyilvánosságra.
